Mindent a rábaközi hímzésről

A Rábaköz a Rába és a Rábca folyók között megtalálható terület, ahol az évszázadok során rendkívül komoly hímzés-művészet fejlődött ki. Már nagyon korán kialakult itt a paraszti polgárosodás folyamata, aminek eredményeképpen a mezővárosi közösségek nagyon sokáig képesek voltak fenntartani viseletüket, ezáltal nagyon nevezetessé váltak például sajátos hímzéseik is, amelyek közül igencsak kiemelkedik a jellemző rábaközi keresztszemes hímzés, vagy a höveji hímzés. A rábaközi hímzés kapcsán rendkívül nevezetes települések Kapuvár és Csorna.

A rábaközi hímzésről általában

A rábaközi hímzés egy összefoglaló megnevezése az imént behatárolt vidék és tájegység régi dunántúli hímzéseinek csoportjába sorolható vászonhímzésnek. Az ottani kézimunkák rendszerint úgynevezett pamuthímzéssel készültek el, amit minden esetben speciális növényi festékkel színeztek meg. A rábaközi emberek nagyon szerettek kazettás szerkezeti elrendezést, valamint olyan motívumokat, mint a virágok, az életfa, a növényi indák, és majdnem egyedüliként a madarak.

A rábaközi hímzésre nagyon jellemző még a szimmetrikusság, ezáltal az itt készült hímzések nagyon egyformák, nagyon szabályosak, a mestereknek éppen ezért sokat kellett tanulniuk művességüket az eredmény érdekében. Gyakori motívum még a vászon közepén elhelyezett vázából, vagy esetleges kosárból kinövő kisebb vagy nagyobb virágminta, ami mindkét oldalra szimmetrikusan elágazik. A motívumok elhelyezése egyébiránt minden esetben a reneszánsz díszítési módból ered, és azok kompozíciós megoldásaira emlékeztetnek.

A rábaközi minták érdekessége még, hogy rengeteg olyan jellemvonás is megfigyelhető rajtuk, amelyek határozott törökös hatásokat vonultatnak fel, ami a török megszállás és hódoltság idejére vezethető vissza, legalábbis más logikus magyarázatot a kutatók és a szakértők sem találtak erre. A hatásra egyébiránt olyan motívumok utalnak, mint a szegfű, a karéjos levelek vagy a gránátalma, amelyek hazánkban ilyen formájukban nem fordulnak elő, de legalábbis kialakulásukkor még biztosan nem ismerhették máshonnan a népek, mint a töröktől.

Mindent a rábaközi hímzésről

Mindent a rábaközi hímzésről

A rábaközi hímzés egykoron kendervászonra vagy ritkábban lenvászonra készült, de nagyon gyakran dolgoztak a helyiek – főként anyagi hiányosságokból fakadóan – pamuttal és szőrrel is. Az itteni hímzés sajátos színei általában a piros és a kék voltak, azonban ez gyakran háztartásonként eltért, legalábbis a piros szín használata mindenképpen, így festőanyag mennyiségének függvényében – amiből gyakran álltak rosszul – halvány rózsaszín és sötét bordó is lehetett a hímzés.

Érdekességek

A rábaközi hímzésben nagyon ritkán alkalmaztak együtt két színt, rendszerint ugyanis egyszínű kézimunkák készültek. Amennyiben mégis ötvöződésre került sor, abban az esetben általában a piros és a fekete, valamint a kék és a fekete szerepeltek együtt, de a kéket és a pirosat szinte soha nem láthattuk egyetlen hímzésen belül. Később, amikor megjelent a folklórban a gyapjúhímzés, abban az esetben bővült a színválaszték, ezáltal piros, bordó és kék mellett barna, zöld és sárga is alkalmazásra kerültek, sőt mi több, ezek gyakran egyetlen szőttesen is megfigyelhetők voltak.

A rábaközi hímzés sajátos öltései és motívumvilága

A rábaközi hímzés rengeteg sajátos öltéssel rendelkeztek. Általában a szabad rajzokkal elkészített lepedők minden esetben lapos vagy hamis lapos öltésekkel kerültek megvalósításra, de sokkal régebben jellemző volt még a száröltés alkalmazása is. Ezeknek a helyét később a különféle szőttes lepedők, valamint az úgynevezett szálán varrott párnák vették át.

A rábaközi hímzés motívumkincse nagyon változatos volt. Az említett török hatásokon felül gyakran alkalmaztak virágokat, virágtöveket, állatmintákat, különféle kacskaringós indákat, tulipánokat. Meglepően gyakori motívum volt errefelé a kétfejű sas alkalmazása, aminek eredete nem ismert. A minta szerkezetére jellemző volt, hogy a virágtövek egymás mellé kerültek, vagy csak önmagukban álló virágokat ábrázoltak, amelyek fölé össze nem fűzött, más típusú mintasorok is elhelyezésre kerültek, például egy gránátalmasor fölé egy rozettasor és így tovább.

A rábaközi hímzést hagyományosan leginkább abroszokon párnavégeken és lepedővégeken alkalmazták, de később és még manapság is inkább falvédőként, függönyként vagy könyvborítóként használják. Természetesen a Rábaközben is megvolt, hogy melyik technikát és mintát hol alkalmazták a legtöbbet. A szálán varrott, keresztmetszetes és vagdalásos technikákat, valamint a fehérhímzés egyik fajtáját csak Hövejen művelték és művelik a mai napig néhányan. A höveji hímzés amúgy is kiemelkedik a rábaközi fehér hímzések közül, hiszen sajátos vonásokkal és technikákkal rendelkezik, ami olyan jellemző lett, hogy az évszázadok alatt a környező falvak tehetősebb családjai mind Hövejen hímeztették házasulandó leányuknak a kelengyét.

Kukkants bele a következő hírekbe is..

Hozzászólás írása

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>