A házi egér, vagy más néven laboratóriumi egér azon túl, hogy egy nagyon veszélyes kártevő, az orvostudomány egyik nagyon fontos eszköze is a szervmodellezés tekintetében. Az emberek után egyes vélekedések szerint a házi egér rendelkezik a Föld legnagyobb egyedszámával az emlősök között a Földön. Rendszerint az emberek közelében lakik, akikkel kölcsönhatásban él, rendszerint ételeinken élősködik.
A házi egér segítséget nyújt a laboratóriumi kísérletekben, mert tökéletesen képes szimulálni az emberi szervezetet, pláne abban az esetben, ha genetikai betegségek modellezéséről van szó. Főként a téli időszakban gyakran előfordul nyaralókban és családi házakban, irtásáról pedig nemcsak azért kell gondoskodni, mert nagyon szapora állat, hanem azért is, mert számtalan veszélyes betegséget, illetve fertőzést hordoz.
A házi egér előfordulása
A házi egér eredetileg Afrika északnyugati részéről, Spanyolországból, és Ázsia keleti részeinek sztyeppéiről és félsivatagaiból származik. Ma már az egész világon elterjedt, és főként emberek közelében találkozhatunk vele, ezért az Antarktiszon, a sivatagokban vagy az esőerdőkben nem nagyon találkozhatunk vele. A nyári szezont a szabadban tölti, főként bozótosokban és gabonatáblákon, télen pedig házakba fészkeli magát. Rendületlenül szaporodik bárhol és bármikor, és mivel pusztai állat, ezért alig van szüksége nedvességre, és élelemből is szinte bármit hasznosítani tud, így bárhol megél.
A házi egér kinézete
A házi egér általában 7-10 centiméteres hosszal bír, jellemzője pedig, hogy farka rövidebb a törzsénél. Testtömege általában 30 gramm, szőrzete szürkés vagy barnás, nagyon meleg, védelmet biztosít az állatnak. Szaga jellemzően dogos, pézsmaillatú. Az egérkolóniák igyekeznek folyamatosan tisztán tartani egymás bundáját, amivel nagyon könnyedén átadhatják egymásnak a súlyos fertőzéseket. A házi egér annyira jól alkalmazott az emberekhez és a környezethez, hogy télen hosszabb szőrzetet növeszt, ezáltal akár a -7 Celsius fokot is képes könnyedén elviselni, sőt akár még szaporodni is. Látása rendszerint igencsak gyenge, de szaglása nagyon kifinomult, ezáltal képes ez alapján bármit és bárkit megtalálni. Szintén fejlett még hallása is, ezáltal képes érzékelni a 100 kHz-es hangokat is, ami 80 kHz-cel több, mint amit az ember tud. A házi egérnek számtalan alfaja ismert, melyek kiválóan alkalmazkodtak lakóhelyük sajátosságaihoz.
A házi egér életmódja
A házi egér kolóniákban éli életét. Felénk nagyon jellemző rá, hogy nyáron a populáció egyes egyedei a mezőkön élnek, de amint jön a csípős időszak, akkor betelepednek a lakóépületekbe, a padlásokra. A házi egerek jellemzően szürkület idején és éjjel a legaktívabbak, napközben pihennek és rejtőzködnek. Nagyon gyors futók, kiválóan úsznak és ügyesen másznak is. Rendszerint családi közösségekben élnek, akik fészek alapján különülnek el, és szagok szerint különböztetik meg egymást, a betolakodókkal csúnyán elbánnak. Nagyon elővigyázatos jószágok, akiket nehéz elfogni csapdákkal, így ha sikerül is, akkor azok rendszerint még tapasztalatlan erdei egerek. A házi egerek nem halmoznak készleteket, olyan helyre mennek, ahol folyamatos az ellátás, így sok mag, gabona és emberi élelmiszer áll a rendelkezésükre.
A házi egér nyáron általában csak vadon növő növények magvait fogyasztja, de ha ember közelségébe kerül, akár a szappant is elfogyasztja, sőt képes belőle hasznosítani tápanyagokat. Akárcsak a patkány, nagyon sok veszélyes vírust és baktériumot terjeszthet, melyek nagyon károsak lehetnek az emberek egészségére. Az ürülékben ezen felül csírák tenyészhetnek, a megrágott élelmiszereken penész, ami mellett szalmonellát, agyhártyagyulladást és megannyi más egyéb problémát átadhatnak az embernek. A házi egeret a macskák mellett a nyers és a bagoly is elkaphatja, normál esetben azonban a természetesben akár 3 évig is elélhet.
A házi egér szaporodása
A házi egér általában 6 hetes korában éri el az ivarérettséget, miközben egész évben képes a párzásra. A vemhessége általában 19-20 napig is eltart, aminek folyamán a nőstény akár 8-10 utódot is világra hozhat, egy esztendő során pedig akár ötször is ellik, tehát egy egér akár 50 kisegeret is világra hozhat. Ha nagy egyedsűrűség merül fel, a rangsorban alacsonyan álló példányok szaporodóképessége jelentős mértékben is csökkenhet, ezáltal kizárólag a domináns nőstények fognak fialni, ám ők is sokkal kevesebb egyedet, mint normál esetben. Az állomány ezzel folyamatosan és automatikusan képes szabályozni azt, hogy ne szaporodjanak túl, és együttesen tudjanak alkalmazkodni a folyamatosan változó körülményekhez.
Forrás: www.eurokartevoirtas.hu
Szar mert nem tom hol van az élőhelye
ANYÁD